Hepimeló - Blog

Veszélyes, fertőző munkahelyi vírus

Thu, 20 Jul 2023 07:40:00 +0000

Mitől fertőző egy munkahely?
Hogyan szűrjük már az interjú vagy a próbaidő alatt, hogy egy mérgező munkahely vár ránk?
Ha már felismertük a jeleket, mit tehetünk mi magunkért, a cégért, hogy ne a felmondás legyen a végső megoldás egy ilyen helyen?

Ha a cég az álláshirdetésében csak „eladta” magát és a pozíciót – azaz a hangzatos "emplojerbrendinggel" odacsábítottak, de a valóságban már nem úgy működnek a dolgok.
A belépésed után, nem kapsz megfelelő mennyiségű és minőségű információt hogy képes legyél beintegrálódni, hirtelen a mély vízbe kell úsznod, mint a nyeletlen fejsze.
Ha strukturálatlan a cég felépítése, megszilárdulatlan a szervezeti háttér.
Ha a munkafolyamatok kézi vezérlésűek, nincsenek definiálva; vagy túl merevek, és nincs lehetőség a változtatásukra.
Az adott részlegen mindenki mosolyog egymás szemébe, bár az ott dolgozók között érezhetően érték különbségből fakadó ellentétek vannak.
Túlságosan is barátinak érzed a légkört, viszont a munkahelyi dolgokat a hátad mögött beszélik meg a kollégák, így te vagy az utolsó mindig az információáramlásban.
A cégnél nem működik a belső kommunikáció, de van helyette folyosói pletyka vagy sokszor érződik a „fagyos levegő” ha megjelenik a főnök.
Demokratikus, bevonó, motiváló vezető helyett, hatalom vezérelt, tekintélyelvű főnök van.
Nincs konstruktív, őszinte visszajelzés, ehelyett van elbagatelizálás, semmibevevés, kritizálás, cinizmus vagy sündisznó politika. "Majd a KARMA visszaadja."
Ha őszinte építő kritikát fogalmazol meg asszertív módon, azt is támadásnak veszik.
Ha a főnöknek nincs egy szilárd vezetői értékrendje, a diktatórikus és a ráhagyó stílusban lavíroz, így nem lehet tudni a kereteket.
Ha a főnök azokat veszi a „szárnyai alá, támogatja, akik mindig azt mondják, amit a ő maga hallani akar, függetlenül hogy ők maguk mit gondolnak és éreznek az adott dologról.
A vezető nem szakmai alapon dönt, inkább személyeskedik.
A vezető nem hiteles „bort iszik és vizet prédikál”.
A vezető csak úgy képes döntést hozni, hogy annak a felelősséget áttolja a beosztottjára.
A kreatív ötletedet, kidolgozott tervedet, amit megosztottál a kollégáddal, vagy a vezetőddel, azt a saját maga "zseniális" ötleteként adja elő és prezentálja, majd ő aratja le érte a babért.
A leghangosabban beszélő, mézes-mázos szavakat forgató, mindig mosolygó, mindig minden "csodás" kollégákat részesíti előnyben a vezető, akik emelik ezzel az egóját, de arra már nem figyel hogy van-e mögötte tartalom, vagy eredmény. Így ha te nem vagy "nyalókaboltos" észre sem vesznek.
Ha te vagy a vezető, és kapsz beosztottakat, rengeted feladatot és határidőt,felelősséget a nyakadba, csak éppen felhatalmazást nem, mindezek végrehajtásához.
A projektek csak elméletben működnek tökéletesen, ugyanis a valóságban a gyakorlatilag papírokat, és alátámasztó dokumentumokat gyártasz, amiért természetesen te vagy a felelős!
Jogszabályellenes, vagy etikátlan döntéseket hoz a vezetőd, amit neked kell végrehajtanod, vagy tovább delegálnod a beosztottjaid felé.
"Jó rendőr- rossz rendőr" szerepet játszik a vezetőd, manipulál, attól függően, hogy az Önös érdekei mit kívánnak, a saját célja elérése érdekében.
A "mi" tudat helyett a vezetőd csak az "én" -ben tud gondolkodni és ez a kommunikációjában is tetten érhető.
A munkahelyi csapat eredményét a vezető saját magáénak tekinti, és azt magáénak aratja is le, a reflektorfénybe is saját magát tolja előre.
A kollégád, a vezetőd folyamatosan verseng veled, ha segítségért, vagy tanácsért fordulsz hozzá "felülről" megmondja a tutit, azt éreztetve veled hogy a nyomába se lépsz.

Hogyan tudunk jól dönteni, hogy ne egy mérgező helyen vállaljunk munkát?

Nem egyszerű kiszűrni a fenti problémákat, hiszen a szervezet belső működésbe kívülről nincs bele látásunk, de kérhetünk azonos értékrenddel rendelkező már ott dolgozó ismerősöktől ajánlásokat, információkat; vagy az interjún, a próbaidő alatt tudatosan figyelhetünk a jelekre, a megérzéseinkre, mert már ott nagyon sok információt gyűjthetünk a munkahelyről a vezetőnkről. Ezért készüljünk fel tudatosan jó kérdésekkel, hogy rá tudjunk világítani a mérgező háttérre. Például: Te mi okból szeretsz itt dolgozni? Milyen értékek teljesülnek itt a cégnél, amivel te azonosulni tudsz? stb.

De melyek azok az árulkodó jelek már az interjún?

Ha a személyes interjúra úgy hívnak be, hogy ők adnak időpontot, anélkül hogy megkérdeznék hogy neked megfelelő-e.
Túl baráti és közvetlen hangvételű az interjú (felszín), ami egy eszköz hogy bizalmat árasszanak ahhoz hogy teljesen ki add magad; viszont a non-verbális kommunikációban az ellenkezőjét észleled.
Negatív a környezet, az interjúztató személyének a kisugárzása, szúrós a tekintete, nagyon tárgyilagos, nem tart szemkontaktust.
Ha az interjúztató/vezető az interjún legtöbbet magáról beszél........
Ha visszakérdezel, de nem tudják megmondani, vagy nem értik miről beszéltél, mert nem "figyeltek" rád aktívan, csak meghallgattak.
Ha egyértelműen egy játszmában veszel részt, mint üldözött, azaz interjúztató millió egy kérdéssel pásztázza le hogy eddig mit csináltál, milyen eredményt értél el, mi a célod és hogyan vagy beilleszthető a szervezetükbe, a munkaköri feladatokra, de mint EMBER, hogy milyen vagy, és a kompetenciádra arra nincs, vagy kevés a fókusz.
Nem kapsz kielégítő választ a kérdéseidre, illetve lehetőséget sem, hogy kérdezz.
Az egészséges stressz helyett, túlságosan feszengsz, nem tudod Önmagadat adni, hirtelen semmi nem jut eszedbe, vagy össze-vissza beszélsz strukturálatlanul.
Fizikai tünetek szerint: görcsbe rándul a gyomrod, szorít a torkod, olyan érzésed van mintha víz alá nyomtak volna, izzadsz, feszültek az izmaid.

Ezen konklúziók a tanácsadásaimon résztvevők körében, egyéni észlelések, élmények mentén születtek meg. Viszont fontosnak tartom megosztani másokkal, hogy mindenki saját maga, tudatosan gondolja át, és ezek alapján figyeljen a jövőbeni interjúkon, a próbaidőn a megérzéseire, a jelekre, hogy megfelelő munkahelyet válasszon magának.

Ugyan ilyen fontosnak tartom azt is, hogy a HR osztályon a toborzással /kiválasztással foglalkozó szakemberek, a VEZETŐK is szűrjék le a saját konklúziójukat, és mondják el ők is a véleményüket, osszák meg erre reagálva az ő nézőpontjaikat, hogy közelebb kerüljön egymáshoz a munkavállaló ás a munkáltató, a dolgozó és a vezető, és az közös ÉRTÉKRENDEK mentén, kompetencialapú legyen a jövőbeni kiválasztás, ahhoz, hogy ténylegesen a megfelelő helyre, a megfelelő ember kerüljön!

Első (Hepimeló) munkahelyem, ahol milliókat kerestem....

Wed, 05 Jul 2023 12:44:00 +0000

23 éve, agrármérnöki diplomával a zsebemben Szicíliába mentem ki egyedül dolgozni, úgy hogy előtte még sohasem voltam külföldön.

Közel 3 hónapot dolgoztam ebben a marausa-i Lidoban mindenesként (konyhai kisegítő, pultfeltöltő, felszolgáló, takarító) két műszakban, minden egyes nap, szabadnap nélkül.

A Lidótól 20km-re laktam egy kis faluban, és minden nap robogóval jártam be a melóhelyre. Olaszosan, bukósisak nélkül.

Már a kiutazás is nehézséget jelentett, ugyanis össze kellett kaparnom a repjegyrevalót, így előtte 30 napon keresztül UFO ruhában cigis promótere voltam a néhai Reemtsmának. (Mert hogy fiatalként promóterkedésből volt csak pénzem- Heineken, Philips, Samsung, Nestlé, Tchibo, Reemtsma stb.) mert más cégek ahol próbálkoztam megvetni a lábam, az akkori Br. 27 000 Ft minimálbért fizették, s volt aki be sem jelentett, vagy azóta se fizette ki a benzin árát, amit a saját kocsimba tankoltam, hogy áruljam a portékájukat...

Szóval, szakmaelhagyóként, vendéglátásban kezdtem el dolgozni egyből külhonban, amit nagyon szerettem csinálni, és ahol rengeteget tanultam.

Egyik legnagyobb hozadéka hogy nagyon jól megtanultam az olasz nyelvet, és azt is, hogy hiába utazok 2500 km-re a problémák elől, az mindig ott van velem így nem menekülhetek, szembe kell velük nézni.

-Munkatársaim-

Ott értettem meg mit jelent magyarnak lenni, ott váltam igazán felnőtté, mert csak és kizárólag saját magamra számíthattam. Jól jött Olaszországban hogy gyorsan tanulok, gyorsan alkalmazkodok, kapcsolódok másokhoz, és az is hogy nyitott vagyok és szeretem az embereket. Mint egy vérbeli olasz.

Sok hírességgel is találkozhattam, mint, pl. Valkai Ági Waterpolo Academy megalapítójával, Ágival, aki pont akkor jött vissza a Vizilabda világbajnokságról Fuokoka-bóti, akivel egy felejthetetlen palermói estet töltöttem. De felszolgáltam a #GipsyKings-nek, és DJ.D.Agostinoval is együtt ebédelhettem.

-Főnökasszonyom Enza-

Nem utolsó sorban milliós összeget kerestem havonta lírában, ami akkor kb. 130 ezer forintnak felelt meg. Ahogy hazaértem mindet be is fizettem a közműveknek, mert a promóterkedésből nem tudtam egyedül lakást, kocsit fenntartani 24 évesként.

De megérte! Életem egyik legnagyobb kihívásaa és tanulása volt!

Köszönöm a lehetőséget Gaetano Papa és Francesco Isca Grazie mille per la possibilitá!

Szégyenként éltem meg gyerekként…

Tue, 04 Jul 2023 12:21:00 +0000

...de ma már példamutatásként megosztom veletek!

Nem tudom hogy Példaként szolgálhat-e a történetem/megélésem/tapasztalásaim nektek Drága Olvasóim, de annyi bizonyos, hogy mindig arra törekedtem és törekszem, hogy fejlesszem magam, és a hozzám forduló segítséget kérő embereket és a környezetemet. Az üzenetem csak annyi lenne a jelenlegi bejegyzésemmel, hogy

Merjetek beszélni a problémáitokról!
Merjétek megélni a rossz érzéseiteket is!
De ne azonosítsátok azokkal Önmagatokat!

Tehát, szeretném itt nyilvános körökben megosztani mindenkivel azt az élményemet, amelyet gyerekkoromban éltem meg anno.

Azért is, mert sokáig nem tudtam feldolgozni magamban és ha beszéltem is róla, stigmatizálva éreztem magam tőle. Teszem ezt azért, hogy példát mutassak embertársaimnak, hogy merjenek beszélni a lelki problémájukról, hogy ne érezzék szégyennek azt, ha probléma adódik az életükben, a családjukban, és ha beszélnek róla, bátran vállalják és mondják ki ami a szívüket nyomja.

Gyerekkoromban a szüleim sokat dolgoztak értünk a testvéremmel, és a sok munka miatt kevés idő jutott egymásra, a nyugodt odafordulásra, a problémák megbeszélésére. Ehelyett volt ordítozás, veszekedés sőt, még néha bántalmazásnak is voltam szemtanúja.

Apukám volt az, aki ilyenkor sokszor az alkoholba menekült, olyan szinten, hogy estére már vállalhatatlan volt a magatartása. Ilyenkor anyuval és a tesómmal elmenekültünk otthonról, mikor-hol aludtunk, hogy nyugodt körülmények között töltsük az éjszakát, és másnap iskolába mehessünk. Ilyenkor mindig a kabátom alá fogtam a cicámat, hogy őt is menekítsem otthonról, éppen oda, ahol mi is éjszakáztunk. Pont úgy, mint ahogy most az ukrajnai háborúból menekülők teszik azt a macskájukkal.

Nehéz volt megélni ezeket a helyzeteket, és még nehezebb volt ezzel a lelki állapottal úgy iskolába menni másnap, hogy tudtam, hogy nem mehet a tanulás rovására, és a többiek se lássanak belőle semmit. Így ment ez elég sokáig…(16 évig), aztán egy nap, édesapámhoz mentőt kellet hívni, ami egyenesen a pszichiátriára vitte. Így történt az, hogy mire főiskolás lettem, azt is meg kellett élnem, hogy apukám pszichiátriai beteg lett.

A veszekedések, az ordítozások, a bántalmazások már elmaradtak, de lettek helyette reggelekig tartó olyan súlyos pszichiátriai tünetek és ezzel járó hangulat és személyiségzavarok apu részéről, hogy amikor tehettem, inkább már haza se mentem a koliból. Fiatal felnőttként már sok mindent megértettem ebből, de a szégyen akkor is ott volt bennem, amit nehéz volt levetkőznöm.

Nem mertem, és nem is akartam erről beszélni senkinek, magamban tartottam, feszített, ambivalenciát okozva saját magamban, ami sokszor volt gátja normális életem folyásának.

Harag és düh volt bennem, neheztelés apámra, és mélyen szégyent éreztem magamban. Megbocsájthatatlan volt számomra mindez.

Azóta már eltelt újabb 20 év, túl vagyok egy hosszú önismereti utazáson, feldolgoztam, hogy mi, miért történt velem úgy ahogy. Megértettem, hogy ez nem rólam szólt, nem miattam volt, én csak a megélője, az áldozata voltam a körülményeknek, és amit tehetek az az, hogy feldolgozom az ebből fakadó traumákat, beszélek róla nyíltan, őszintén.

(Apum közben megöregedett, ezzel együtt sokat változott az állapota is, már csak egy-két gyógyszert szed, és a tesómékkal élve a kerti munka jelenti neki a rehabilitációt.)

A történetem Medgyesi-Horváth Katát is megihlette( köszönöm még egyszer neki!), aki a Mosonmagyaróvár Tv, és a FŐ a NŐ műsorvezetője, akivel készült egy riport is is., amit itt tudtok megnézni:

Fő a Nő!

Összegzésül, kedveseim, tehát emberi dolog az, ha az életünkben nem mennek mindig jól a dolgok, és emiatt fáradtnak érezzük magunkat, vagy éppen szomorúnak, dühösnek, hisztisnek, vagy éppen szégyent érzünk, netán boldogtalanságot, elégedetlenséget.

Ezek mind az érzéseink, jogunk van az érzéseinkhez, így a rossz érzésekhez is!

Ettől még nem vagyunk rosszabb emberek, vagy gyengébbek vagy értéktelenebbek másoktól!

SŐT! az aki fel meri vállalni Önmagát nem csak amikor sikerekben jár, és majd ki csattan a boldogságtól, hanem azzal együtt, hogy EMBERként vannak rossz napjai, érzései, gondolatai az Normális és Erős és Egészséges ember!

Mond el te is a történetedet!

Bontsuk le együtt a stigma fellegvárát, és beszéljünk a problémákról!

Csak ez az egyetlen út a gyógyuláshoz, a változáshoz!

Nekem már sikerült!

Miért lettem jó magam segítő szakember?

Mon, 03 Jul 2023 11:30:00 +0000

Milyen késztetés, előzmény vezetett a jelenlegi munkámhoz, miért vált hivatásommá az, hogy segítsek önzetlenül másoknak? Akár most Neked?

–Hmmm, ez egy nagyon jó kérdés.....

Erre nagyon hosszasan tudnék mesélni… hiszen jó magam is érintett vagyok a témában, akár ha csak a tanulmányaimra, vagy a munkahelyeimen eltöltött időre tekintek vissza, vagy ha a közvetlen családomat nézem, amiben felnőttem, vagy ha csak Önmagamba tekintek. Tudjátok, is Ember vagyok, nekem is vannak érzéseim.

Nekem is voltak és vannak is problémáim. Könnyen kezelhetőek és húsbavágóak, amelyekkel egyedül voltam, olykor egész mélyen, ahol úgy éreztem, hogy itt a vég, s nem tudok felállni.

Kész. Vége.

Megéltem sok nehézséget, túljutottam sok akadályon, megannyi problémát kellett megoldanom, és rendeznem magamban sok negatív érzést, és megtanulnom azt, hogy mindez csak egy ÁLLAPOT, amin lehet és kell is VÁLTOZTATNI.

Megtanultam megküzdeni Önmagammal, leküzdeni a félelmeimet, türelmet gyakorolni, befelé figyelni, önismeretre szert tenni, a határaimat meghúzni, szeretni és tisztelni magam.

Azt is megtanultam, hogy nehézséget hogyan keretezzem át, és hogyan kezeljem kihívásként azokat, mit tanulhatok belőlük, hogyan építhetem be az erősségeim közzé. Mára már tudom, hogy ezek mind okkal voltak, azért hogy a fejlődésemet szolgálják, amiért mára már hálával tartozom.

Persze ez egy hosszú ÚT volt, nagyon sok idő és munka magamon, majd mindezt a tapasztalatot átadva, segítve másokon.

De ennek soha nincs vége, mert mindig, minden és mindenki változik körülöttünk, mi magunk is; egyedüli állandóság csak a VÁLTOZÁS.

Ezt a szemléletet szeretném átadni az embereknek, a „fejükben elültetni egy pici apró magocskát.”:

„Agrármérnökként végeztem, de a sors segítő területre sodort. Eddig azt gondoltam, hogy pályaelhagyó lettem, de rá kellett jönnöm, hogy nagyon is jó helyen vagyok, az emberek "ÉLET kertjét" művelem. Magokat ültetek el a fejekbe, fiatal hajtásokat ápolok, serkentem őket a növekedésben, gazdagítom a talajukat a bő termés érdekében, preventív beavatkozásokat nyújtok a problémák megelőzésére. Mindezt abból a célból, hogy kicsattanó, színes – szagos, jóízű boldog gyümölcsök teremjenek.” – ez az én Hivatásom.