Hepimeló
Miért lettem jó magam segítő szakember?
Milyen késztetés, előzmény vezetett a jelenlegi munkámhoz, miért vált hivatásommá az, hogy segítsek önzetlenül másoknak? Akár most Neked?
Kész. Vége.
Megéltem sok nehézséget,
túljutottam sok akadályon, megannyi problémát kellett megoldanom, és rendeznem
magamban sok negatív érzést, és megtanulnom azt, hogy mindez csak egy ÁLLAPOT,
amin lehet és kell is VÁLTOZTATNI.
Megtanultam megküzdeni Önmagammal, leküzdeni a félelmeimet, türelmet gyakorolni, befelé figyelni, önismeretre szert tenni, a határaimat meghúzni, szeretni és tisztelni magam.
Azt is megtanultam, hogy nehézséget hogyan keretezzem át, és hogyan kezeljem kihívásként azokat, mit tanulhatok belőlük, hogyan építhetem be az erősségeim közzé. Mára már tudom, hogy ezek mind okkal voltak, azért hogy a fejlődésemet szolgálják, amiért mára már hálával tartozom.
Persze ez egy hosszú ÚT volt, nagyon sok idő és munka magamon, majd mindezt a tapasztalatot átadva, segítve másokon.
De ennek soha nincs vége, mert mindig, minden és mindenki változik körülöttünk, mi magunk is; egyedüli állandóság csak a VÁLTOZÁS.
Ezt a szemléletet szeretném átadni az embereknek, a „fejükben elültetni egy pici apró magocskát.”:
„Agrármérnökként végeztem, de a sors segítő területre sodort. Eddig azt gondoltam, hogy pályaelhagyó lettem, de rá kellett jönnöm, hogy nagyon is jó helyen vagyok, az emberek "ÉLET kertjét" művelem. Magokat ültetek el a fejekbe, fiatal hajtásokat ápolok, serkentem őket a növekedésben, gazdagítom a talajukat a bő termés érdekében, preventív beavatkozásokat nyújtok a problémák megelőzésére. Mindezt abból a célból, hogy kicsattanó, színes – szagos, jóízű boldog gyümölcsök teremjenek.” – ez az én Hivatásom.
