A Lidótól 20km-re laktam egy kis faluban, és minden nap robogóval jártam be a melóhelyre. Olaszosan, bukósisak nélkül.

Már a kiutazás is nehézséget jelentett, ugyanis össze kellett kaparnom a repjegyrevalót, így előtte 30 napon keresztül UFO ruhában cigis promótere voltam a néhai Reemtsmának. (Mert hogy fiatalként promóterkedésből volt csak pénzem- Heineken, Philips, Samsung, Nestlé, Tchibo, Reemtsma stb.) mert más cégek ahol próbálkoztam megvetni a lábam, az akkori Br. 27 000 Ft minimálbért fizették, s volt aki be sem jelentett, vagy azóta se fizette ki a benzin árát, amit a saját kocsimba tankoltam, hogy áruljam a portékájukat...

Ott értettem meg mit jelent magyarnak lenni, ott váltam igazán felnőtté, mert csak és kizárólag saját magamra számíthattam. Jól jött Olaszországban hogy gyorsan tanulok, gyorsan alkalmazkodok, kapcsolódok másokhoz, és az is hogy nyitott vagyok és szeretem az embereket. Mint egy vérbeli olasz.

Sok hírességgel is találkozhattam, mint, pl. Valkai Ági Waterpolo Academy megalapítójával, Ágival, aki pont akkor jött vissza a Vizilabda világbajnokságról Fuokoka-bóti, akivel egy felejthetetlen palermói estet töltöttem. De felszolgáltam a #GipsyKings-nek, és DJ.D.Agostinoval is együtt ebédelhettem.

Nem utolsó sorban milliós összeget kerestem havonta lírában, ami akkor kb. 130 ezer forintnak felelt meg. Ahogy hazaértem mindet be is fizettem a közműveknek, mert a promóterkedésből nem tudtam egyedül lakást, kocsit fenntartani 24 évesként.